3.hely

Sziasztok! :) Jelentkeztem az "My Pretty Designer" blogversenyre ahol a legszebb fejléc kategóriában 3.helyezést értem el! Hurrá! Mégegyszer köszönöm szépen! :D A kövi részt néhány komi után felteszem!!! :) Addig is további szép nyarat! :D

Chapter 2

Sziasztok! Kis késéssel de meghoztam a kövi részt! Remèlem ez is elnyeri a tetszéseteket! Ha tetszik kérlek hagyj nyomot magad után! Na jó olvasást!!! :)

"Ha nincs ellenedre, gyere a könyvesbolt mellé 3-kor! A srác vagyok aki tegnap itt járt. -Niall-"
Kb 5ször végig futottam szememmel a sorokat, majd miután felfogtam mi is van benne, akaratom ellenére is mosolyogni kezdem. Sokáig bámultam a kis cetlit, végül Valery zökkeltett ki bambulásomból.
-Jézusom csak pár órára mentem el te meg szereztél egy hódolót?
-Mi? Ja nem. Vagyis nem tudom! Nem a hódolóm...sőt...lehet el se megyek!- mondtam bizonytalanul.
-Na ne hülyéskedj! Alice!! Ez a fiú meg akar ismerni. Adj neki egy esélyt!
-Talán igazad van.
-Na látod. Csak egy esélyt! Majd meglátjuk mi lesz.
Na jó! Megfogadom főnököm tanácsát és elmegyek. Se mi van ha csak a szivat és el se jön? Nyugi Alice nagy levegők nem lesz semmi baj. A munkaidőm gyorsan letelt, a szokottnál is gyorsabban. Összeszedtem a cuccaimat és kiléptem az üzletből. Gondoltam rá, hogy inkább gyorsan hazamegyek, de aztán eszembe jutottak Valery szavai: "Adj neki egy esélyt!" Leültem az üzlet ablakának párkányára, majd egy darabig vártam végül ránéztem a telefonom képernyőjére, Fél 4?! Képes voltam fél óráig várni a srácra?! Mérgesen áltam fel majd hazaindultam. Nagyon mérges voltam, de egyben csalódott is. Átvert...pontosan ettől féltem. Bolond voltam és csőbe húzott egy idegen fiú. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? A buszon ülve próbáltam kiverni a dolgot a fejemből és tovább lépni. Elővettem a telefonom és küldtem egy SMS-t legjobb barátnőmnek Lisának.
T: Ráérsz délután?
D: Persze! Baj van?
T: Gyere fel, mindent elmondok!
Elraktam a telefonom majd felnéztem a többi utasra. Hirtelen megakadt a tekintetem egy fekete pulcsis, kapucnis emberen. Napszemüveg volt rajta, de meg voltam róla győződve, hogy engem néz. Mikor látta, hogy észrevettem gyorsan elkapta a fejét. Nem foglalkoztam tovább a dologgal, viszont pár perc múlva kíváncsiságból megint odanéztem, de akkor már nem volt ott. Fáradtan sóhajtottam egyet majd leszálltam a buszról. Egyre furcsább ez a nap de komolyan. Mikor végre hazaértem főztem 2 csésze teát majd mivel kopogtak beengedtem Lisát.
-Na ne ez komoly?? -legjobb barátnőm épp úgy kiakadt az eset hallatán mint én?- Ki ez az alak és mi a fenét akar? Hogy képzelte? Ekkora seggfejt. Alice jegyezd meg, az ilyenek csak kihasználnak!
-Tudom, de...annyira aranyos volt tegnap is...meg a virág! Nem gondoltam hogy át fog verni. -hirtelen éreztem, hogy ez könnycsepp folyik végig az arcomon.
Lisa szorosan megölelt aztán szigorúan hozzátette:
-Akkor remélem tanultál az esetből! Ha az az alak mégegyszer szórakozni akar veled személyesem bánok el vele.
-Nyugi vigyázok magara. Nem lesz semmi baj!
aznap este még nagyon sokat beszélgettünk. Nem csoda, hogy a legjobb barátnőm, ő az akivel sose fogyunk ki a témákból. Késő volt már mikor haza kellett mennie én meg bgyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem.


Másnap reggel álmosan ébredtem. este nagyon sokat gondolkoztam a történteken és nem is aludtam olyan jól. Niallel álmodtam meg a rejtélyes napszemüveges taggal. Lassú álmos mozdulattal kinyotottam az ajtót ami alatt egy borítékot véltem felfedezni. Az elejére csak ennyi volt ráírva: "Alice" Ó szóval nekem jött...pompás. Rosszat sejtve nyitottam ki a kis fehér borítékot, a benne lévő kis cetlire csak ez volt írva: "Köszönöm! Ígérem mostmár bízhatsz bennem. -N-" Na jó ez nekem már sok...először is. Hogy jött rá hol lakom? Másodszor. Mit akar ez jelenteni? Mérgesen hajítottam a levelet a konyhapultra majd mikor végre összeszedtem magam elindultam. Valery is is rendesen ki akart faggatni a tegnapi esetől, és rendesen meg is lepődött mikor elmondtam a dolgot. Nulla életkedvvel kezdtem neki a munkának. Szánalmasnak és gyengénk éreztem magam hogy kihasználnak és nem tudtam visszavágni. A pult mögött ülve ellenőriztem a könyveket a gép előtt, megnéztem az emaileket, felírtam a rendeléseket. csak néhány ember nézelődött a könyvek között, néhányan segítséget is kértek...szóval nem történt semmi különös, A következő pillanatban egy 40 év körüli nő lépett be az ajtón és egyenesen a pult felé vette az irányt. Udvariasan köszönt én pedig mosolyogva kérdeztem miben segíthetek.
-Egy könyvet szeretnék kicserélni, A lányom kapta, de sajnos ez már megvan nekünk. -mondta majd lerakta elém a könyvet.
-Kb mikor lett megvéve?
-Ömm a keresztfiam volt itt tegnap előtt! -hiretelen lefagytam majd jobban szemügyre vettem a könyvet. Igen és hát persze, hogy az a könyv volt amit Niall vett...istenem.
-Rendben akkor még ki lehet cserélni, nézzen szét nyugodtan. -mondtam remegő hangon.
A nő hirtelen eltűnt a sorok között majd perceken belül vissza is tért egy másik könyvvel. Miután lehúztam a kódját átadtam a hölgynek. Hirtelen elfogott a kíváncsiság és megkérdeztem.
-A keresztfia, aki vette a könyvet...magas, szőke hajó, kék szemű...?
-Ömm igen...ismeri?
-Oh ja nem...csak már emlékszem!
erőltettem egy mosolyt az arcomra aztán mikor a nő távozott kifújtam a levegőt majd fejemet az asztalra ejtve gondolkoztam. Hiretelen oldalra döltöttem a fejeztos m és megláttam azt a bizonyos könyvet. Felálltam és elindultam visszatenni a könyvet. Épp csúcstattam volna be a polra mikor egy könyvjelzőt véltem benne felfedezni. istenem hát nem tudják hogy az ilyeneket ne hagyják benne? kivettem a kis papír jelölőkét amin egy felirat volt: "Meg akarlak ismerni!" jézusom ne. Na jó ez kezdt nagyon ilyesztő lenni. Gyorsan visszaraktam a könyvet a helyére, a cetlit a zsebembe tettem majd visszamentem a pulthoz. És igen ez után jött az mikor azt hittem megőrültem. A tekintetem megakadt a szemben lévő Nando's étterem asztalánál ülő srácon. Igen egy kapucnis napszemüveges srácon akit tegnap a buszon láttam. Telefonozott. Aztán hiretelen felnézett, pont felém én meg annyira megilyedtem, hogy nem tudtam mit csinálni, gyors léptekkel besiettem Valery irodájába. Nem tudta mi bajom van de szerintem látta rajtam, hogy rendesen megilyedtem.
-Jézusom kicsim mi a baj?
-Légyszi...Valery...kérlek...nem vennéd át a frontot egy kicsit? Pár percre...kérlek!
-De persze! Nem tudom mi a baj de nyugodj meg és szólj ha rendben vagy!
-Rendben! Köszi! -öleltem meg, majd bementem a mosdóba.
Megmostam az arcom majd kicsit rendbe tettem magam. Mostmár biztos, hogy megőrültem...

Chapter 1

Sziasztok! Meg is hoztam az első részt, remélem sokatoknak elnyeri a tetszését! Ha tetszik komizzatok, iratkozzatok fel, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre! Jó olvasást!!! :)


Aznap is gyönyörű napos időre keltem, mert az ablakból áramló fény megvilágította az egész szobámat. Lassan kivánszorogtam a fürdőszobába, hogy rendbe tegyem magam, majd vissza a szobámba valami elviselhető ruhát választani. Itt Angliában az idő elég változó, ezért nem öltöztem túl lazán. Gyorsan bekaptam valamit és már indultam is dolgozni. A biztonság kedvéért raktam el egy esernyőt is, mivel itt Londonban sem lehet bízni az időjárásban. Nyugodtan sétálgattam az utcákon miközben majd megfulladtam a kipufogógőztől, de hát egy ilyen nagy városban ez mindennapi dolog. Húsz perc alatt oda is értem a munkahelyemre, a könyvesboltba. Bementem a nagy üzletebe, ahol a tulaj, Valery fogadott. Valery 37 éves, nagyon kedves nő, már elég rég óta ismerem.
- Szia Alice!- köszöntött kedvesen majd megölelet.
- Szia Valery! Hogy vagy?
- Köszönöm jól! És te!
- És is!
Miután lepakoltam a cuccaimat, visszamentem a pulthoz.
- Na mit csináljak?- kérdeztem főnökömtől, hisz mégis csak dolgozni járok ide, nem pedig beszélgetni.
- Rendet kéne raknod a polcokon, az új könyveknek pedig helyet keresni!- adta ki a parancsot Valery.- Ja és nekem el kell majd mennem egy pár órára! Boldogulsz addig?
- Persze!
Oké! Összeszedek néhány dolgot és megyek is!
Miután ezt elmondta, eltűnt az irodájában. Pár perc alatt el is készült és elment. Én lelkesen pakolgattam a könyveket, némelyikbe kíváncsiságból bele is olvastam. Így pakolgattam kb egy órája, mikor az ajtó nyikorgására lettem figyelmes. Egy magas, szőke hajú, kék szemű fiú lépett be az üzletbe. Illedelmesen köszönt, majd eltűnt a könyvek között. Kis idő múlva úgy döntöttem teszem a dolgom és megkérdezem:
- Segíthetek valamiben?
- Az unokahúgom szülinapjára szeretnék könyvet venni, de még nem tudom minek örülne!- mondta majd tekintetét rám szegezte. Tipikus macsós "elolvadsz, ha rámnézel" nézése volt.

- Hát...abban a sorban találsz ilyesmi könyveket- mutattam az egyik sorra- De tudom ajánlani a Szent Johanna gimit vagy a Harry Pottert!
- Oké! Köszönöm szépen!- mondta majd újra eltűnt a könyvek között. Én folytattam egyre unalmasabbnak tűnő tevékenységemet, pedig én nagyon szeretem a munkámat, de akkor is. Én hülye egyszerre túl sok könyvet cipeltem és persze el is ejtettem őket. Kicsit káromkodtam is magamban, majd elkezdtem a könyveket felszedni a földről. Egyik pillanatban a szőke fiú termett ott mellettem, hogy segítsen. Mikor felelmeltem a fejem, tekintetünk összetalálkozott és hosszú ideig bámultuk volna egymást, ha én nem térek észhez.
- Khm...köszi, hogy segítettél!
- Nincs mit...ööömmm- nyújtotta a szót, gondoltam a nevemre kíváncsi.
- Alice!- böktem ki halkan.
- Ó hát akkor nincs mit Alice!- mondta kedvesen.
- Na és te?- próbáltam kiszedni belőle a nevét.
- Niall!
Miután befejeztem a pakolást, odamentem a pulthoz. Pár percig kockultam a bútoron ülve, majd megláttam Niallt, aki pont felém, mármint a pénztár felé vette az irányt.
- Akkor ennyi lesz?- kérdeztem miután egy könyvet végighúztam a szalagon és átadtam neki.
- Igen!- mondta- Szia! Remélem még látjuk egymást!
- Én is remélem! Szia!
Miután elment, valami nagyon furcsát éreztem. Elment. De még a teljes nevét sem tudom. Nagyon szimpatikus srácnak tűnt. Valahonnan ismerős is volt, de nem tudom honnan. Este, mikor hazaértem a munkából, leültem a Tv elé, hogy kicsit kikapcsoljam magam. Közben kakaót szürcsölgettem és elmerültem gondolataimban. Folyton az a szőke srác, Niall volt a fejemben. Valahogy mikor rámnézett, valami furcsa érzés állt belém. Furcsa. Gondolom egy ilyen fiúnak tuti van barátnője. Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd aludni mentem. Reggel a szokott időben keltem, majd készülődni kezdtem. Igaz, hogy tavasz volt, de én azért a biztonság kedvéért pulcsit is dobtam magamra, amit út közben sem bántam meg, mert azért az évszakhoz képest elég hűvös volt az idő.
- Szia Valery!- köszöntöttem főnökömet mikor megpillantottam a pult mögött egy virággal a kezében.
- Szia Alice! Nézd! Ezt találtam az ajtó előtt! Szerintem a tiéd!- mondta, majd felém nyújtotta a nagy csokrot. Én jobban szemügyre vettem a gyönyörű színes virágokkal teli csokrot, majd egy kis cetlit véltem felfedezni a szárak között.

Prológus

Az élet folyamatosan megy. A dolgok egyszer megtörténnek, majd hamar el is felejtjük őket. Ez ugyan így van a barátokkal. Találkozol valakivel, mondjuk egy régi ismerőssel vagy csak szimplán egy olyan emberrel akit már láttál valahol, de fel sem ismered. Csak elmész mellettük. De a szerelem más. Ha egyszer valakibe beleszeretsz, akkor azt sosem felejted el. Sosem!

Sziasztok! Ez lenne a második blogom, ami ugyan úgy fanfiction, csak most nem a ByTheWayről, hanem a One Directionről! Remélem elnyeri majd a tetszéseteket!