Chapter 1

Sziasztok! Meg is hoztam az első részt, remélem sokatoknak elnyeri a tetszését! Ha tetszik komizzatok, iratkozzatok fel, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre! Jó olvasást!!! :)


Aznap is gyönyörű napos időre keltem, mert az ablakból áramló fény megvilágította az egész szobámat. Lassan kivánszorogtam a fürdőszobába, hogy rendbe tegyem magam, majd vissza a szobámba valami elviselhető ruhát választani. Itt Angliában az idő elég változó, ezért nem öltöztem túl lazán. Gyorsan bekaptam valamit és már indultam is dolgozni. A biztonság kedvéért raktam el egy esernyőt is, mivel itt Londonban sem lehet bízni az időjárásban. Nyugodtan sétálgattam az utcákon miközben majd megfulladtam a kipufogógőztől, de hát egy ilyen nagy városban ez mindennapi dolog. Húsz perc alatt oda is értem a munkahelyemre, a könyvesboltba. Bementem a nagy üzletebe, ahol a tulaj, Valery fogadott. Valery 37 éves, nagyon kedves nő, már elég rég óta ismerem.
- Szia Alice!- köszöntött kedvesen majd megölelet.
- Szia Valery! Hogy vagy?
- Köszönöm jól! És te!
- És is!
Miután lepakoltam a cuccaimat, visszamentem a pulthoz.
- Na mit csináljak?- kérdeztem főnökömtől, hisz mégis csak dolgozni járok ide, nem pedig beszélgetni.
- Rendet kéne raknod a polcokon, az új könyveknek pedig helyet keresni!- adta ki a parancsot Valery.- Ja és nekem el kell majd mennem egy pár órára! Boldogulsz addig?
- Persze!
Oké! Összeszedek néhány dolgot és megyek is!
Miután ezt elmondta, eltűnt az irodájában. Pár perc alatt el is készült és elment. Én lelkesen pakolgattam a könyveket, némelyikbe kíváncsiságból bele is olvastam. Így pakolgattam kb egy órája, mikor az ajtó nyikorgására lettem figyelmes. Egy magas, szőke hajú, kék szemű fiú lépett be az üzletbe. Illedelmesen köszönt, majd eltűnt a könyvek között. Kis idő múlva úgy döntöttem teszem a dolgom és megkérdezem:
- Segíthetek valamiben?
- Az unokahúgom szülinapjára szeretnék könyvet venni, de még nem tudom minek örülne!- mondta majd tekintetét rám szegezte. Tipikus macsós "elolvadsz, ha rámnézel" nézése volt.

- Hát...abban a sorban találsz ilyesmi könyveket- mutattam az egyik sorra- De tudom ajánlani a Szent Johanna gimit vagy a Harry Pottert!
- Oké! Köszönöm szépen!- mondta majd újra eltűnt a könyvek között. Én folytattam egyre unalmasabbnak tűnő tevékenységemet, pedig én nagyon szeretem a munkámat, de akkor is. Én hülye egyszerre túl sok könyvet cipeltem és persze el is ejtettem őket. Kicsit káromkodtam is magamban, majd elkezdtem a könyveket felszedni a földről. Egyik pillanatban a szőke fiú termett ott mellettem, hogy segítsen. Mikor felelmeltem a fejem, tekintetünk összetalálkozott és hosszú ideig bámultuk volna egymást, ha én nem térek észhez.
- Khm...köszi, hogy segítettél!
- Nincs mit...ööömmm- nyújtotta a szót, gondoltam a nevemre kíváncsi.
- Alice!- böktem ki halkan.
- Ó hát akkor nincs mit Alice!- mondta kedvesen.
- Na és te?- próbáltam kiszedni belőle a nevét.
- Niall!
Miután befejeztem a pakolást, odamentem a pulthoz. Pár percig kockultam a bútoron ülve, majd megláttam Niallt, aki pont felém, mármint a pénztár felé vette az irányt.
- Akkor ennyi lesz?- kérdeztem miután egy könyvet végighúztam a szalagon és átadtam neki.
- Igen!- mondta- Szia! Remélem még látjuk egymást!
- Én is remélem! Szia!
Miután elment, valami nagyon furcsát éreztem. Elment. De még a teljes nevét sem tudom. Nagyon szimpatikus srácnak tűnt. Valahonnan ismerős is volt, de nem tudom honnan. Este, mikor hazaértem a munkából, leültem a Tv elé, hogy kicsit kikapcsoljam magam. Közben kakaót szürcsölgettem és elmerültem gondolataimban. Folyton az a szőke srác, Niall volt a fejemben. Valahogy mikor rámnézett, valami furcsa érzés állt belém. Furcsa. Gondolom egy ilyen fiúnak tuti van barátnője. Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd aludni mentem. Reggel a szokott időben keltem, majd készülődni kezdtem. Igaz, hogy tavasz volt, de én azért a biztonság kedvéért pulcsit is dobtam magamra, amit út közben sem bántam meg, mert azért az évszakhoz képest elég hűvös volt az idő.
- Szia Valery!- köszöntöttem főnökömet mikor megpillantottam a pult mögött egy virággal a kezében.
- Szia Alice! Nézd! Ezt találtam az ajtó előtt! Szerintem a tiéd!- mondta, majd felém nyújtotta a nagy csokrot. Én jobban szemügyre vettem a gyönyörű színes virágokkal teli csokrot, majd egy kis cetlit véltem felfedezni a szárak között.